Szakmai beszámoló

HAT-19-03-0196

Irodalmi barangolás Erdélyben 

Erdély határtalanul.pptx

 

 

Pályázati előkészületek

1)   A Nemzeti Összetartozás Napja

2019 tavaszán kezdtük el tervezni 11. évfolyamos tanulmányi kirándulásunkat. Amikor eldőlt az, hogy pályázunk a Határtalanul program keretében egy erdélyi utazásra, nyomban el is kezdtük a ráhangolódást az útra. Osztályunk, a 11.h képviseletében 4 fő vett részt 2019. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján a városi ünnepélyen a paksi Duna-parti Trianon-emlékműnél. Az eseményen fotókat is készítettek, valamint osztályfőnöki órán beszámoltak a megható megemlékezésről.

 

2)   Előkészítő-programismertető osztályfőnöki óra

Augusztusban kaptuk meg az örömteli értesítést: nyertünk a pályázaton, így szeptember 8–13-ig erdélyi tanulmányi úton vehetünk részt. Az utazásszervezőtől kapott útiterv alapján térképvázlattal, internetes fotókkal kiegészített ppt készült, amelyet osztályfőnöki órán ismerhettünk meg. Ugyanezt a diasorozatot a tájékoztató szülői értekezleten a szülők is megtekintették, így pontosan tudták, milyen változatos, gazdag program vár gyermekeikre. A diákokkal arról is beszéltünk, miként illik viselkedni a határontúli magyar területeken, illetve a helyi nyelvhasználat konzekvenciáit is érintettük.

 

3)   Rendhagyó történelemóra Erdélyről

Az előkészítő ismertetőhöz kapcsolt rendhagyó történelemórán – amelyet Hosnyánszki Bence történelemtanár tartott – betekintést nyertünk Erdély történelmébe, napjaiba, a nemzetiségek eredetébe. Érzékletes ábrák, térképvázlatok segítették az ismeretek befogadását.

Az utazás krónikája

Irodalmi barangolás Erdélyben.pptx

 

1. nap

Szeptember 8-án hajnalban megkezdtük utazásunkat Erdély felé. A határig rövid pihenőkkel szakítottunk meg utunkat, majd hamarosan megérkeztünk Nagyváradra. Ahogyan idegenvezetőnk is hangsúlyozta, Erdélyben a Szent István-kultusz mellett még annál is élénkebben él Szent Lászóé. Ezt jól mutatta, hogy a Római Katolikus Bazilikában őrzik koponyacsontjának egy darabját, illetve a templom előtti parkban is az ő szobra áll. Felemelő érzés volt abban a városban tartózkodni, ahol az első magyar költőként számontartott Janus Pannonius élt és alkotott, mielőtt a király Budára szólította. Megtekintettük a Kanonok sort is. Megemlékeztünk a holnaposokról, Ady Endre gazdag életművéről is. A Király-hágón át folytattuk utunkat Kolozsvárra, ahol a város főterén egy hatalmas Mátyás-szobor áll, a közelben pedig emléktábla mutatja szülőhaza falán, hogy különleges hely az a magyarok számára. Ezen az estén szállásunk Torockón volt, ahol meleg vacsorával vártak minket. A szobák tiszták és rendezettek voltak, a személyzet pedig kedves és segítőkész. A házigazdák elmesélték, hogy ezen a helyen kétszer kel fel a Nap, mi azonban ezt a természeti jelenséget nem csodálhattuk meg, mert ez inkább tavasszal-nyáron látható reggel fél 6-kor, majd 8 óra körül. A szabadprogram után éjszaka kipihentük az utazás fáradalmait, hogy másnap újult erővel láthassunk neki Erdély felfedezésének.

 

 2. nap

A friss tordai hegyi levegő és a laktató reggeli remek kezdése volt első teljes napunknak. Bőröndjeinket összepakoltuk és elindultunk a tordai sóbánya (Salina Turda) felé. A föld alatti barlangban elsősorban megismerhettük, hogy a régi időben működő sóbányából hogyan is termelték ki a nyersanyagot. Később megcsodálhattuk a természet által alkotott sóképződményeket és a mélyen a felszín alatt fekvő tavat, amin a csónakázás egy kihagyhatatlan lehetőségnek bizonyult. Mindemellett a barlangban felülhettünk óriáskerékre, a minigolfot és a billiárdot is kipróbálhattuk. A 3 órás barlangi látogatást követően folytattuk utunkat Szovátára. Körbesétáltuk a Medve-tavat, aminek partján érdekes sóképződményeket láthattunk. Szováta népszerű üdülőhely, ezt leginkább a Medve-tónak köszönheti. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk, nevét onnan kapta, hogy felülnézetből formája leginkább egy medvére hasonlít. A tó gyógyhatása mellett egy érdekes különlegességgel bír. Heliotermikus tulajdonságú, ami annyit jelent, hogy az édes és sós víz keveredik, a nehezebb, mélyebb részen lévő sós vizet a nap felmelegíti, a sószemcsék megtartják a meleget és a felszíni édesvíz megakadályozza a hő eltávozását. Délután elutaztunk Korondra, ahol a kirakodóvásárokon keresztül kicsit beletekinthettünk a népi fazekasságba és meglátogathattuk az ottani egyetlen működő vízimalmot. Kora este értünk székelyudvarhelyi-zeteváraljai szállásunkra. Hangulatos faházakban laktunk, a terület biztosítva volt villanypásztoros védelemmel a medvék ellen.

 

3. nap

Erdélyi kirándulásunk 3. napján először Szejkefürdőre látogattunk el, ahol a 12 faragott székelykapun áthaladva felsétáltunk a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírjához. Ő a Székelyföld bejárása után 1868-1873 között kiadta hatkötetes Székelyföld leírása című művét, amely miatt méltán vált elismertté. A sírjához vezető székelykapuk közül a legrégebbi 1818-ban, Orbán Balázs születése előtt 11 évvel készült. A székelykapu-sor utolsó kapuja az övé volt. Érdekesség, hogy ez Orbán Balázs negyedik sírja, többször is újratemették, míg végül végrendelete szerint saját birtokán helyezték végső nyugalomra.

Szejkefürdő másik nevezetessége a borvízforrás. A forrással kapcsolatos első feljegyzés 1766-ból származik egy orvos tollából, melyben a forrás jótékony hatásait írja le. A forrásvíz enyhén savanykás íze miatt kapta a borvíz nevet. A különleges ízű borvizet nekünk is volt alkalmunk megkóstolni szejkefürdői látogatásunk alatt.

Az Erdélyben töltött napok közül ekkor is szerencsénk volt időjárás szempontjából, ugyanis végig szép napos, esőmentes hetet élvezhettünk. Ellátogattunk Tamási Áron sírjához is, aki Kossuth-díjas magyar író volt,1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő, és fia Tibor, erdélyi szobrászok alkották. Megemlékeztünk az Ábel-trilógia főhőséről, a székely góbélegény méltán ismertté vált alakjáról is. Este a szálláson rövid totót is kitöltöttünk a regény székely nyelvjárási elemeiről. Napunkat a környék egyik legnevezetesebb hegységének megtekintésével folytattuk, nevezetesen a Hargitát másztuk meg. Utunk igen kalandosra sikeredett, mert a felfelé vezető úton egy darabig traktor szállított minket, ami hatalmas élmény volt mindenki számára. Miután leszálltunk, egy rövid pihenő után indultunk meghódítani a hegycsúcsot. A felvezető út elég megterhelő volt sokunk számára, azonban a hegytetőn ránk váró látvány kárpótolt minket. Gyönyörű kilátás, illetve rengeteg igényesen, gondosan megmunkált kopjafa fogadott minket. A sok kopja között megkerestük a paksi kopjafát, illetve felkötöttük iskolánk szalagját is. Osztályfőnökünk-irodalomtanárunk kedvenc olvasmányára, Sütő András Advent a Hargitán című művére, az erdélyi magyarság kiszolgáltatott helyzetére is kitértünk, ugyanis egyik osztálytársunk röviden ismertette a dráma cselekményét, a Hargita szimbolikus szerepét a Sütő-műben.

 Később Székelyudvarhelyre is ellátogattunk, ami a Székelyföld és a székely székek központja volt évszázadokon keresztül.Megnéztük a városközpontot, illetve a híres szoborparkot is. A környék a népművészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.

 

4. nap

Egy csodás reggelre ébredtünk, vagyis a maga módján csodás, mert az erdélyi reggelek számunkra kissé szokatlanul hidegek voltak. Megreggeliztünk, felszálltunk a buszra, az úton a fáradtak kialudták valamennyire magukat. Az első állomás a Békás-szoros volt. Ott leszálltunk a buszról, megkaptuk a bőséges napi kajaadagunkat, majd útnak indultunk. Egy teljesen szokványos autóúton mentünk végig, ezért eleinte nem értettük, miért is kell gyalog mennünk, de aztán az elénk táruló látvány egyből megmagyarázta, miért kell gyalogolnunk. Egyszer csak egy bazárszerűséghez értünk, ott azt mondta a túravezetőnk, hogy innentől mindenki önállóan mehet tovább, nézelődhet, vásárolhat a további bazárokban a maga tempójában. Az úton páran vettek ezt-azt, készültek gyönyörű képek, videók, majd megérkeztünk oda, ahol a busz várt minket. Buszra szálltunk, majd a Gyilkos-tó felé vettük az irányt. Itt meghallgattuk a tó elnevezéséről szóló számos történet és legenda egyikét. Ezután szabad program következett, amely során csónakokba ültünk és bejártuk a tó nem mindennapi, „kővé vált” fadarabokkal tarkított felszínét. A tó körül kiépített sétány mellett számos vendéglő sorakozott, ahol kipihenhettük magunkat, majd újra buszra szálltunk és megérkeztünk Gyergyószentmiklósra. Itt megnéztünk egy szépen felújított és gazdagon díszített örmény katolikus templomot. Miután beültünk a padokba, a helyi pap elmesélte az örmények kalandos történetét. Nagyon viccesen fogalmazott és nem volt unalmas hallgatni, amit mondott, így hát mindenki élvezte a templomlátogatást. Miután a pap befejezte a mondandóját, az egyik iskolástársunk nagyon szépen játszott a templom orgonáján. A templomlátogatás után a szállás felé vettük az irányt. Előtte volt egy kicsi vásárlási lehetőség székely árukból, majd mikor megérkeztünk a szállásra, megvacsoráztunk, majd mindenki ment a maga dolgára.

 

5. nap

Ezt a napot is reggeli elfogyasztása után egy buszúttal indítottuk. Első megállóhelyünk egy gyönyörű város, Csíkszereda volt. Itt két templomot is megtekintettünk idegenvezetőnkkel, egyiket lehetőségünk volt belülről is, ez volt a Makovecz-templom. Ez egy katolikus templom, melyet tetején négy angyal őriz az üvegtetőn keresztül. A templomnak jellegzetes „hagymás” alakja volt, csakúgy, mint a Pakson található Makovecz-templomnak. Eztán folytattuk utunkat a közeli Csíksomlyóba. Ott megnéztük a barokk templomot, melyről idegenvezetőnktől számos információt megtudtunk, majd a templomot belülről is meglátogattuk, melynek különlegessége az oltár. Az oltár a látogatók számára is használható lépcsővel van övezve. A barokk templomot 1804-ben kezdték el építeni, majd 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály, erdélyi püspök. Idegenvezetőnktől hallhattunk több információt is a kegyhelyről, mely emberek hatalmas tömegeinek zarándokhelye. Csíksomlyót ez év során Ferenc pápa kétszer is meglátogatta. A csíki települések után újra buszra szálltunk és elértük a Szent-Anna tavat. Szerintünk a legszebb tó azok közül, amikhez abban az egy hétben mentünk, mert a hegyek között volt az erdő közepén és szerintünk nagyon érdekes, hogy a Csomád-hegysèg egyik kialudt vulkáni kráterében helyezkedik el. Ott meglátogattuk a Szent Anna- kápolnát is, visszafelé a buszunk idegenvezetője felolvasta Jókai Mórtól Szent Anna legendáját. Majd az emellett fekvő Mohos-tőzeglápot látogattuk meg.A Mohos-lápot egy idegenvezető irányításával nézhettük meg, hiszen egyébként veszélyes lehet. A területen egykor hatalmas tó terült el, ma már azonban csak néhány tószem látszik belőle, nagyrészt sűrű növényzet borítja. A tavak nagyon savasak, így nem él meg bennük egy halfaj sem. A tavak körül különleges növényvilággal találkoztunk, például a kereklevelű harmatfűvel, többféle mohafűvel, kettős erdeifenyővel és tőzegáfonyával. Az állatvilág is változatos, rengeteg pók- és kígyófajta élőhelye, valamint megtalálható ott a medveállatka, az iszapamőba és a zománcállatka. Mivel nincs talaj, csak a tőzeg, a fák nagyon lassan nőnek. Idegenvezetőnk mutatott egy 50 éves fát, ami alig lehetett több 2-2,5 méternél.

 

6. nap

Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva keltünk fel Ivóban, ahol igazi vendégszeretettel szállásoltak el bennünket. Bőröndjeink és egyéb táskáink bepakolása után elfogyaszthattuk Erdélyben töltött hetünk utolsó reggelijét.

   Miután mindenki elkészült, útnak indultunk haza, Magyarország felé. A buszban leginkább a pihenést, alvást és az élményeink megtárgyalását választottuk tevékenységül. Első állomásunk Segesvár; hol híres költőnk, Petőfi Sándor emlékszobrát tekintettük meg. Rövid ismertető után (melyet köszönünk idegenvezetőnknek), megkoszorúztuk az emlékművet.

   Folytattuk utunkat hazafelé, de az izgalmaknak még korántsem volt vége.

A pályázatnak köszönhetően meglátogathattuk és tiszteletünket tehettük Aradon. Ismét betekintést nyerhettünk az 1849-es szabadságharc hősi halált halt vezetőinek sorsába. Tudásunk bővítése után koszorút helyeztünk el az emlékmű talapzatán.

    A további hazavezető utat már vidáman és feltöltődve kezdtük meg otthonunk felé. Fiatalokhoz híven zenét hallgatva és az izgalmas és egyben tanulságos kirándulásunkról szóló történteket osztottuk meg egymással. Bátran állíthatjuk, hogy Erdély csodálatos, nem csak látványosságok terén, hanem a mentalitás is páratlan.

 

Projektnap, élménybeszámoló

Hazaérkezésünk után 1 héttel projektnapon osztottuk meg egymással az erdélyi úton szerzett élményeket, s idéztük fel az előkészítés során, illetve a helyszínen megismert nevezetességek, érdekességek történetét. Csoportmunkában dolgoztunk: 3-4 fős csoportokban készítettünk fotókkal gazdagon illusztrált ppt-ket, illetve szöveges beszámolókat, hogy élményeink minél tovább megmaradjanak számunkra. A projektnap tanóráin három kísérő tanárunk: Szeriné Hipszki Györgyi osztályfőnök, Elekné Pálfai Andrea szaktanár és Takácsné Varga Edina könyvtáros is bekapcsolódott a reflektáló szakaszba, s az általuk készített fotók is bekerültek az Erdély – határtalanul, 2019 emlékalbumunkba!