Heilig Dóra (9.b) írása:
Az a szerencse ért, hogy egyike lehettem a Waclaw Felczak Alapítvány által kiírt nyertes pályázat keretében Krakkóba látogató 27 diáknak a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumból. Három tanár is velünk tartott persze, a rendfenntartás érdekében. Bár ijesztően korán: hajnali ötkor indultunk, kijelenthetem, hogy a még bőven égő éjjeli fényekért, a város teljes csendjéért, a járdák és utak ürességéért, és a hatalmas, ragyogó telihold látványáért megérte. De még mennyire!
Az út egy jó ideig eseménytelenül telt, mérsékelt csendben figyeltük a rózsaszín napfelkeltét. A határt átlépve mindenki kezdett ébredezni, ez már sokaknak ismeretlen terep volt. Szlovákia északi részén meg is álltunk, hogy megcsodáljuk Árva várát. A vár eléréséhez egy viszonylag meredek emelkedőn kellett felsétálnunk, majd egy gyors csoportképre berendezkedés után búcsút intettünk a grandiózus épületnek, és továbbindultunk Orawkába, ahol egy 13. századi fatemplomot néztünk meg. Végső célállomásunkra, Krakkóba érve azonnal megállapítottuk, hogy mennyire hatalmas és csodálatos minden, és mennyire vendégszerető és gyönyörű mindenki.
Délután három óra körül érkeztünk meg a szállásunkra, ahol 2-3 fős szobákat kaptunk, majd kipakolás után elindultunk, hogy felfedezzük a környéket. A vizes járdákon egymásba kapaszkodva, esernyőket szorongatva ugráltuk át a pocsolyákat. Kaptunk egy kis vásárolgatási időt, majd visszamentünk a diákszállóba, ahol egy laktató vacsorát követően estig beszélgettünk, kisebb baráti csoportokra oszladozva.
Szerda reggel egy svédasztalos reggelivel kezdtünk, hogy elég energiánk legyen, és végre igazán belevethessük magunk a város történelmébe és rejtett (vagy nem olyan rejtett) gyönyöreibe. Ezt egy ötórás idegenvezetés keretein belül tettük meg: elborzadtunk a Schindler-gyár múzeum realitásán, sóhajtozva imádtuk a gótikus Wawelt, és az ottani emberek interaktivitását, valamint végigsétáltunk a Posztócsarnokon, Krakkó főterén, ahol aztán kaptunk egy pár óra szabadidőt, hogy ebédelhessünk és kedvünkre mászkálhassunk.
Csütörtökön délelőtt útra keltünk Zakopanéba, ahol siklóval felmentünk Gubalowkára, Lengyelország legmagasabb pontjára, aztán szédültünk kicsit az 1123 méter magas domb tetején, amíg valaki felkiáltva meg nem állapította, hogy oszlik a köd, és már látható a távolban néhány hegycsúcs. Majd meglátogattuk a Kiválók temetőjét, ami Felczak és a tátrai futárok nyughelye. Ezek után visszaültünk a buszra, és utunk további részét vidáman töltöttük: poénokat mesélve, hangosan nevetve, kellemes érzéssel. Este tizenegy előtt értünk vissza Paksra, elégedetten mosolyogva.
Úgy érzem, kihoztuk a maximumot ebből a három napból, és a közös élmény kicsit közelebb hozta egymáshoz a művészetkedvelő tanulókat. Egyértelműen produktív kaland volt; Krakkó gyönyörű, a lengyel emberek többnyire nyitottak és barátságosak, a társaság hangulata pedig leírhatatlanul kellemes volt. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy köszönjük a lehetőséget. Tetszett. Nagyon.