Történetünk

A kétéves intézményt (Paksi Állami Kereskedelmi Középiskola Előkészítő Tanfolyam) a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter - a kultuszminiszterrel egyetértésben - a 32.996/1947. sz. rendeletével az 1947/48. iskolai évtől kezdődően Állami Kereskedelmi Középiskolává szervezte át.

A Magyar Diákok Nemzetközi Szövetsége felhívására - a '48-as centenáriumi évre készülés jegyében - az iskola tanulói bekapcsolódtak a "Tanulj jobban!" mozgalomba. Az iskola a tanév végén először tartott érettségi vizsgát, amelyre 19 tanuló jelentkezett és 18 fő eredményesen érettségizett (kitűnően megfelelt 1 fő, jelesen megfelelt 5 fő, jól megfelelt 4 fő, megfelelt 8 fő, javít 1 fő).

Az 1947/48. tanévben először működött Pakson dolgozók kereskedelmi középiskolája, melyet a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a 8.248/1947. sz. rendeletével engedélyezett. A tagozat egy I. osztállyal (22 tanulóval) indult 1947. szeptember 1-jén és az "első tanévet" 1948.február 12-én fejezte be.

1949. augusztus 1-jétől az iskola felett a felügyeletet és rendelkezési jogot átvette a kultuszminiszter, aki a kereskedelmi középiskolát átszervezte. Az iskola az 1949/50. tanévtől kezdődően közgazdasági középiskolaként működött tovább (Paksi Állami Közgazdasági Középiskola). Ezzel a képzési cél is alapvetően megváltozott, mert a közgazdasági középiskola már nem a magánvállalkozás, hanem "a szocializmus felé haladó magyar társadalom gazdasági középiskolája lett, és a szövetkezetek, vállalatok és az állami közigazgatás számára képzett szakembereket."

A Paksi Állami Közgazdasági Középiskola az 1951/52. tanévtől Paksi Állami Közgazdasági Technikum lett, ahol mezőgazdasági tagozaton folyt a tanítás.

Az 1954/55. tanév elején kezdődött meg az iskola névadó ünnepségének az előkészítése.

A zászló leírása: 110x70 cm, dupla, bélelt, fehér lamé vagy brokátselyem, nemzetiszínű körszegély arany rojttal. Vak Bottyán arcképe (művészi olajfestmény) van ráhímezve, és az iskola hivatalos neve és az évszámok is arannyal vannak hímezve (1945-1955). A középiskola hivatalos neve "Vak Bottyán" Közgazdasági Technikum Mezőgazdasági Tagozat, Paks.

A Paksi " Vak Bottyán " Közgazdasági Technikum Mezőgazdasági Tagozata fokozatos átalakulása az 1955/56. tanévben kezdődött. Ekkor indult gimnáziumi első osztálya (42 tanulóval), és kapta az Állami Vak Bottyán Általános Gimnázium nevet. Természetesen a II-III-IV. osztályok technikumként folytatták és fejezték be tanulmányaikat.

Az 1956-ban bevezetett gimnáziumi rendtartás így fogalmazott: "A gimnázium egyrészt az egyetemekre és főiskolákra készít fel, másrészt a termelőmunkára való gyors felkészülésre, valamint az adminisztrációs és egyéb munkakörök betöltésére ad alapot." Az 1959/60. tanévben humán és reál osztályokban folyt a tanítás. A humán-reál osztályok szerinti képzést tekintve a lényeges különbség a paksi gimnáziumban az egyes tantárgyak óraszám különbségében jelentkezett, illetve a humán osztályokban az orosz mellett latint, művészettörténetet, pszichológiát, míg reál osztályokban pedig ábrázoló geometriát és logikát tanultak a diákok.

A demográfiai hullám, a gyakorlati életre nevelés fontossága és az új iskolaépületben az 1964/65. tanévre tervezett kezdés a Tolna Megyei Tanácsot arra késztette, hogy Pakson is profilbővítéssel növeljék a középiskolába felvehető tanulók számát, illetve több lehetőséget biztosítsanak a gyakorlati életre való felkészítésre. Ezért az 1964/65. tanévben a paksi gimnáziumban indult kertészeti szakközépiskolai szőlőtermelő és borkezelő osztály 46 tanulóval 4+2-es rendszerben (négy nap elmélet, két nap gyakorlat) gyakorlati bázisként az állami gazdaságot tekintve (a befejezéskor szakközépiskolai érettségi és szőlész-borász szakmunkás végzettséget adott). Az iskola új neve: Vak Bottyán Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola, Paks.

Az 1965-ben kiadott gimnáziumi óraterv újra az egységes gimnáziumi osztályokat célozta meg, ekkor hagyták el az "általános" jelzőt is a gimnázium szó elől. Az 1965-ös óraterv alapján lett külön tantárgy a magyar nyelv és a magyar irodalom, kötelező lett a második idegen nyelv (nálunk német), mely heti 2 órát kapott hasonlóan a gyakorlati foglalkozás 2 órájához. Új tantárgyként indult IV. osztályban a világnézetünk alapjai, és újra visszahozták a rajz és műalkotások elemzése és az ének-zene tantárgyakat. Ez az óraterv adott létjogosultságot a tagozatos osztályok szervezésére is. Az 1964/65-ös tanévben még 20 tanulóval kísérletképpen fél osztály indult orosz nyelvi tagozatként.

Az 1968/69. tanév előkészítésénél egy várható, de mégis meglepő intézkedést kellett figyelembe venni. A Tolna Megyei Tanács a kertészeti szakközépiskola fokozatos megszüntetését határozta el, ezért két gimnáziumi első osztály került beiskolázásra (általános tantervű és orosz nyelvi tagozatos).

Az 1970/71. tanévben végzett az utolsó szakközépiskolai szőlész-borász osztály. A kertészeti szakközépiskola megszűnésével az 1971/72. tanévtől kezdődően újra tiszta profilú gimnáziumként működött az első paksi középiskola. Hivatalos neve: Vak Bottyán Gimnázium, Paks.

1971. szeptember 1-jétől a paksi gimnázium évfolyamonként 2 osztállyal, összesen 8 gimnáziumi osztállyal folytatta működését. Minden évfolyamon 1 általános tantervű ("A" betűjelű) és 1 orosz nyelvi szakosított ("B" betűjelű) osztály volt.

A beiskolázásnál mindig Paksra és a környező községekre lehetett számítani (pl.: Dunakömlőd, Madocsa, Bölcske, Dunaszentgyörgy, Tengelic, Pusztahencse, Györköny, Nagydorog, Németkér). Tolna megyében csak a paksi gimnáziumnak nem volt soha kollégiuma és a létesítésével kapcsolatos küzdelem mindig eredménytelen maradt.

A kollégium hiánya befolyásolta a beiskolázás mennyiségi-minőségi mutatóit és az iskola szakmai arculatának kialakítását.

A paksi gimnáziumban az 1970-es évek első felében a tárgyi és személyi feltételek fejlődése, erősödése volt jellemző. A tárgyi feltételek fejlesztése az iskolai költségvetés, külső támogatás, az iskolai műhely házi szerelései és szaktanárok munkája révén történt. Az I. számú orosz nyelvi szaktanterem már a '60-as évek végére létrejött. 1970-től az új iskolavezetés a fejlesztést kiterjesztette más tantárgyakra is, 1970-ben alakították ki a német nyelvi előadótermet.

1970-ben a magyar nyelv és irodalom szaktanterme is létrejött, melynek felszerelése az előzőekhez hasonló módon történt és a megyében első anyanyelvi szaktanteremként kezdte meg működését.

1972 szeptemberétől a második orosz szaktanterem is a nyelvoktatás rendelkezésére állt. Az idegen nyelvek tanítását csoportbontásban (kezdő és haladó), az orosz nyelv esetében pedig még magas óraszámú tagozatos változatban végezték. 

Az 1972/73. tanévre a történelem és a földrajz szaktantermek is elkészültek az első emeleten. A két tantárgynak - ugyancsak itt - már 1964 óta volt szertára. 

Az 1970-es évek második felében a személyi-tárgyi feltételek szinte folyamatos változásával találkoztunk. Ezekhez kapcsolódtak a nappali tagozaton a beiskolázási gondok, a levelező tagozaton pedig a létszámnövekedés. A dolgozók gimnáziuma mellett megalakult a szakmunkások szakközépiskolája, majd fokozatosan elkezdődött a felkészülés az újabb iskolareformra.

1974-ben a Dózsa György úti épület előtti parkban elhelyezték Bottyán János mellszobrát, melyet Tóth Valéria szobrászművész készített el. Leleplezése 1974. szeptember 29-én méltó ünnepség keretében (az alkotó jelenlétében) történt. Bottyán generális 1709. szeptember 26-án halt meg, ezért volt az ünnepélyes avató szeptember végén. 1974 óta az iskola hagyományává vált, hogy minden év szeptembere végén ünnepségre és koszorúzásra kerül sor, illetve a búcsúzó diákok a ballagásukkor koszorúzással tisztelegnek a névadó szobránál.

Az 1979-es év rendkívül fontos, ugyanis Paks nagyközség ez év január 1-jétől városi státust kapott. A Vak Bottyán Gimnázium fenntartója és egyben felügyeleti szerve a Tolna Megyei Tanács VB Művelődési Osztálya volt. 1979-ben ez a helyzet megváltozott, a gimnázium fenntartója Paks város lett, és csak a szakmai irányítás és felügyelet maradt a megyei művelődési osztálynál.

1983-ban minden hét szombatja szabad lett, és következett az ötnapos tanítási hétre való áttérés.

A fakultáció az 1981/82. tanévben kezdődött a III. osztályokban, majd a következő tanévben a IV. osztályokra is kiterjedt.

1990-ben, mikor az országgyűlés Magyarország történelmi címerét újra az ország hivatalos címerévé nyilvánította, az iskolavezetés Budapesten új zászlót rendelt, melyet rendkívül rövid idő alatt sikerült elkészíttetni, és így az 1990. évi májusi ballagáson már az új zászló avatására kerülhetett sor.

A régi-új zászló az előző alapján, a hagyományt folytatva készült el, igen szép kivitelezéssel, lényegében három változtatással: megjelent a koronás történelmi címer, az új zászló évszáma 1990, illetve a "Pro Patria et Libertate" felirat helyett "Cum Deo Pro Patria et Libertate" került az új iskolazászlóra.

Az 1990/91. tanévben bevezetésre került az angol nyelv oktatása.

Az 1990-es évek első felében a nappali tagozaton általános tantervű osztályokban folyt tanítás, de fakultációs tantárgyak választására bőven volt lehetőség. Már az első évfolyamtól kezdve a jó képességű tanulók matematikai oktatása külön csoportban történt (alapórák + fakultációs órák együtt). Ugyancsak az első évfolyamtól kezdve heti 2 órás délutáni fakultációra volt lehetőség németből és angolból. Célja a délelőtt tanultak gyakorlása, elmélyítése.

A német nyelv gyakorlására próbált az iskola lehetőséget biztosítani tanulóinak a német kapcsolat megteremtésével.

1995. október 1. a paksi középiskola hivatalos megalapításának fél évszázados évfordulója. A tanévkezdés minden mozzanatát átlengte az 50 éves jubileumi ünnepségek hangulata.

A nagy rendezvényre 1995. szeptember 29. és október 1. között került sor. Ekkor jelent meg az 50 év eseményeinek, szereplőinek emléket állító jubileumi évkönyv. A visszalátogató egykori diákok, tanárok és az akkori tanulók és pedagógusok iskolatörténeti kiállításon és ünnepi műsorokon vehettek részt.

Az ünnepi alkalomra alapította az intézmény a "Vak Bottyán Gimnáziumért Emlékérmet", mely máig az iskola legmagasabb kitüntetése. Az emlékérem alkotója Szatmári Juhos László szekszárdi szobrászművész. Az éremhez tartozó emléklapot Schubert Péter grafikusművész tervezte.

Iskolánk egykori diákja, Dr. Bekker Zsuzsa nemzetközi hírű közgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár volt iskoláját az 50 éves jubileumán magánalapítvány létrehozásával köszöntötte.

A paksi Városi Televízió "A Vak Bottyán Gimnázium 50 éve" címmel 5 részes filmsorozatot készített.

Ez az iskola már korábban is Paks város lakosságának és közvetlen vonzáskörzetének érdekeit szolgáló intézmény kívánt lenni. A maga nemében egyetlen a településen, tehát minden, a gimnázium fogalomkörébe tartozó állami feladatot el kellett látnia. Biztosítania kellett tehát a színvonalas középfokú képzést, amellyel általánosan művelt, a kor követelményeinek megfelelő továbbtanulni tudó fiatalokat bocsát ki az érettségi vizsgák letételével.

Bővült a fakultációs képzés, hosszabb időt adva a tehetséges tanulóknak a választott tárgyukban történő fejlődésre. Elindult a reál osztály (matematika - fizika, illetve komplex természettudományos csoporttal), és a humán osztály (komplex művelődéstörténeti fakultációként). Már az első év bizonyította az újszerű beiskolázás létjogosultságát.

A gyakorlati tapasztalatokat összegyűjtve az év során a tanári teamek kidolgozták a humán és reál osztályok négyéves programját.

Az előző évben elindult informatika oktatás kiszélesedett, melynek elve: gimnáziumunkat ne hagyja el diák anélkül, hogy a számítástechnika alapjaival meg ne ismertessük.

A tantestület további jelentős feladata a szerkezetváltásra való felkészülés, a hat évfolyamos képzés megtervezése volt.

Az indulási engedélyt az Önkormányzati Képviselő-testület 1995. szeptember 26-án megtartott ülésén adta meg, a 111/1995 (IX.26.) Kt. számú határozatában.

Fejlesztés történt a levelező tagozaton, a felnőttoktatás területén is. A nagy létszámú jelentkezést látva fenntartónk engedélyezte a párhuzamosítás megkezdését, így ettől a tanévtől kezdve évről évre emelkedett a délutáni oktatásban résztvevő osztályok száma, a hallgatói létszám.

Sikeres pályázat eredményeként a Nemzeti Tankönyvkiadó referenciaiskolája lettünk, mely még pezsgőbb pedagógiai-szakmai munkát ígért, illetve várt el tantestületünktől. Ugyancsak sokat formálta az iskolai életet, hogy első körös nyertesei lettünk az "Önfejlesztő iskolák" című pályázatnak.

Az előző év előkészületeinek eredményeként ez év (1996) szeptemberétől beindult a hat évfolyamos gimnáziumi képzés.

Már az első benyomásaink is nagyon kedvezőek voltak. Sikerült kiaknázni az életkori sajátosságokból fakadó lelkesedést, versenyszellemet, így a kis gimnazisták nemcsak zökkenőmentesen bekapcsolódtak az iskola életébe, hanem sok tekintetben motorjaivá, fejlesztőivé váltak annak. A már második éve működő fakultációs osztályaink is igazolták létjogosultságukat. Jó kezdeményezés volt az azonos érdeklődésű tanulókat egy osztályba sorolni.

A testnevelésben és a mozgás megszerettetése érdekében egyelőre próbaképpen a végzős évfolyamokon bevezettük a szabad sportágválasztást, melynek eredményeként 18 éves diákjaink is szívesen, örömmel vettek részt a foglalkozásokon, a mozgás iránti igényt sajátjuknak érezvén a felnőtt lét küszöbén is.

Növekedett a művészeti, kulturális programokon való részvételünk jelentősége is. A Helikoni Ünnepségekről érmekkel, különdíjakkal tértek haza diákjaink. Külön öröm, hogy már énekkarunk is jegyzett kórusként tudott fellépni az országos jelentőségű seregszemlén. Mindezek azt igazolták, hogy a művészeti nevelésben kitűzött céljaink megvalósításában az első lépéseket sikerült megtennünk, hogy diákjaink harmonikus fejlődésének e terület is részévé váljék.

Az 1998/99-es tanév sok szempontból mérföldkő volt az intézmény történetében. A több éves építkezés eredményeként egy új épületrésszel és sok egyéb minőséget javító változással lettünk gazdagabbak. Örömünket nagyszabású ünnepségsorozattal tettük emlékezetessé. Tágabb környezetünk elismeréseként - az új létesítmények avatásához kapcsolódóan - iskolánk fedett díszudvarán került sor a Tolna megyei központi tanévnyitó ünnepségre is. Az esemény díszvendége az akkori új Oktatási Minisztérium képviseletében Pokorni Zoltán miniszter úr személyes megbízottjaként dr. Pálinkás József politikai államtitkár volt. Tolna megyét Palotás Zoltán, a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója képviselte.

A fő cél minden területen a szaktárgyi oktatás hatékonyságának növelése, az eredményesség fokozása volt. A tanulók terhelése (óratervi óraszámban mérve) tovább már nem volt növelhető, így a rendelkezésünkre álló időben kellett tehát használhatóbb tudást elérnünk új módszerekkel, jobb munkaszervezéssel.

A felsőoktatásba felvettek aránya alapján a középiskolák sorrendjében 1998-ban a jó, átlag fölötti iskolák közé kerültünk. A Tolna megyei gimnáziumok közül csak a Garay János Gimnázium és a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium előzött meg bennünket. 1999-ben pedig a vegyes típusú középiskolák sorában (addigra a szakmunkások szakközépiskolája nappali tagozatos formában is működött) az előkelő 10. helyet töltöttük be.

A "csúcsra járatás" éve volt ez, 15 gimnáziumi osztályunk tanult délelőtt, ill. 10 osztály délutánonként. Az elmúlt néhány év szívós tanári munkájának, a sikeres pályázatoknak köszönhetően élénk nemzetközi kapcsolatrendszer alakult ki. Külföldi diákcsoportokat fogadtunk, s a mi tanulóink szervezett iskolai csoportokkal utaztak több európai országba. A COMENIUS programon belül 7 országgal közösen vettünk részt a projektek megvalósításában.

A 2002/2003-as év során Oroszlány Péter vezetésével kihelyezett tanulás-módszertani továbbképzést szerveztünk, melybe a tantestület jelentős része aktívan bekapcsolódott.

A minőségbiztosításhoz önerőből fogtunk hozzá, s oktatási eszközeinket is nyertes pályázatokkal tudtuk fejleszteni.

Kemény tanári, tanulói munkával készültünk a kétszintű érettségi bevezetésére.

2004 őszén a nyelvi előkészítő osztály indításával újabb feladatok vártak pedagógusainkra.

A 2005/2006-os tanév a hatvanadik születésnap ünneplésének örömével indult.