Bottyán János, iskolánk névadójának élete
Bottyán János az 1640-es években, Esztergomban születhetett. Talán az apja vagy már a nagyapja nemeslevelet, armálist kapott katonai szolgálataiért. Úgy tudjuk, hogy 1657-ig a sellyei jezsuitáknál élt szolgadiákként, lovászi és postai munkával fizetett a tanulásért. Bottyán legalulról akart kiemelkedni, hiszen címereslevelén kívül más egyebe nem volt. Alig 14-15 esztendős lehetett, amikor a sellyei várban vitéznek állt.
A sellyei végvár vitézei Érsekújvár eleste óta a törökök torkában laktak. Közöttük élt mintegy másfél évtizedig Bottyán János. Különleges őrszolgálatot kellett ellátniuk, a környező végvárak vitézei vigyázták az utakat. Hosszú éjszakákon át a sellyeiek is rakták az őrtüzeket. Derekasan szolgálhattak, mert jött a Haditanács parancsa - építsenek Farkasdon őrtornyot. Keserves idők jártak akkoriban a végváriakra. Balassi Bálint vidám énekét a végek dicséretéről csak az öreg vitézek dúdolgatták. Sellyén is megnehezedett az élet. "Szegénylegény módjára" tengődött Bottyán is éveken át. Ő is azt vallotta, amit a többiek: "Ha mi nem harcolunk a török ellen, azt is elveszítjük Magyarországból, ami még a miénk."
Kardjával olyan becsületet, kincset szerzett magának, hogy Lakatos Judit asszony, Józsa Pál özvegye örömmel adta kezét a szegény vitéznek. 1669-ben nősült meg. Gazdag felesége gulyákat hozott a házhoz, ő azonban továbbra is a vitézi életet élte.
Nagy Péter vitéz két ökröt vett, amit Varga György peredi szegény jobbágytól loptak. Lopott jószágért életével fizet a katona. Mégis akadt, aki kezeslevelet adott, így írta alá a nevét: "Bottian János, császár és koronás királyunk őfelsége Sellye szabad várassának lovas zászlótartója". Ez Bottyán első ismert levele, melyet 1676. március 21-én írt.
A történetkutatók nemrégiben különös eset irataira akadtak. Bottyán János "jól pofon verte" a lévai vár főkapitányát, s ezért tömlöcbe került. Bottyánnak a megyei nemesség előtt már nagy neve volt. Így aztán a lévai vitézlő renddel együtt gyorsan elboronálták az ügyet. Bottyán azonban ez eset miatt került át Komáromba, német főparancsnok alá. Bottyánnak Léván maradt mindene: lovai, szép fegyverei, meg zászlótartói rangja is. Komáromban úgy írták be, mint "egylóháti katonát", vagyis egy lóval szolgáló, közönséges szegénylegényt.
Bottyán kijátszotta a császár akaratát, mert Nyárasd falunál átkelőt csinált a dunai gázlóban, így a kereskedőknek és a fuvarosoknak nem kellett adót és vámot fizetni Komáromnál. Megkezdődtek a vizsgálatok, de Bottyán büntetése elmaradt.
1683. október 9-én a párkányi csatában, ahol a török és Sobieski János lengyel király serege ütközött meg, valószínűleg részt vett. A szörnyű csatavesztés hatására Esztergom török őrsége szabad elvonulás fejében feladta a várat. Bottyán az esztergomi lovassereg főhadnagya lett. Megindult a törököt kiűző hadjárat, és Bottyán János előtt szédületes katonai pálya nyílt meg. Egyszeriben idegen világ közepébe került. Német, vallon, svéd, francia csapatok vették körül több tízezres létszámban, új fegyverekkel.
1684-ben Buda első ostromára indultak a szövetséges csapatok, Bottyánt is kivitte Esztergomból a vállalkozó kedv. Bevették Visegrádot és Vácot, tönkreverték Musztafa szeraszker felmentő seregét. Bottyán János 1684. augusztus 6-án váci kapitány lett.
1685 nyarán Ibrahim pasa több ezer próbált janicsárral ostrom alá vette Esztergomot. Augusztus elején Károly, Lotharingia hercege Érsekújvár alól negyvenezer főnyi hadsereggel megindult Esztergom felmentésére. A császári és a török sereg Nyergesújfalu előtt találkozott. Bottyán Esztergomból kitört, és nagy szerepet vállalt a győzelemben. A nyergesújfalvi győzelmet követően Bottyán a maga költségén állított ki és szerelt fel egy egész lovasezredet.
Az esztergomi lovassereg az elsők között érkezett Buda alá 1686-ban Bottyán vezetésével. Bottyán ezrede északon, a Duna mellett őrködött. Bottyán hírt szerzett, hogy a várbeli török tisztek minden kincsüket, értéküket Csepelre hordták. Június 24-én hajnalban Bottyán lovasai megszerezték a kincset. A tábori főélelmezés-mester jelentése bizonyítja, hogy az utolsó napig ott volt lovasseregével, és harcolt Budáért. 1687-ben kérte I. Lipót császárt, újítsa meg őseinek elvesztett nemességét. Lefizette a kancellárián a szükséges összeget, s megkapta a nemeslevelet. Zsámbéki kapitány lett. 1687-ben ott volt a Székesfehérvárt ostromzár alatt tartó lovasok között, azután a déli végeken harcolt. 1688-ban Köprülü Musztafa Belgrád ellen indult. Badeni Lajos vezérlete alatt Bottyán lovasezrede is Belgrádban szolgált. Badeni hadijelentésében Bottyán János esztergomi lovaskapitányt külön megdicsérte. 1691-ben ezredes lett, gróf Bercsényi Miklós helyettese, szegedi vicekapitány. Azután a duna-tiszai terület parancsnoka. Esztergomban a főtéren nagy házat épített, gyökeret akart verni. Falvakat, szőlőket, pusztákat vett. Grabovaci és botacsiri harcaiért kitüntetést, numizmát kapott I. Lipót császártól. 1698-ban a császár különleges adománylevéllel jutalmazta, házát nemesi kúriává avatta, mindennemű adó alól felmentette. Ennek az adománylevélnek van még egy nevezetessége, fedőlapján ez áll: "Vak Bottyán". Ez az első irat, ahol Bottyán Jánost így nevezték.
Amikor II. Rákóczi Ferencet és társait elfogták, Kuckländer, Esztergom főparancsnoka megírta feljelentő levelét: Bottyán összeesküvő. Bottyán Esztergomban börtönbe került. Időbe telt, amíg jó emberei megjárhatták Bécset, és Kuckländer is kézhez kapta a felmentő írást. Megszégyenítették a főparancsnokot, aki tudta, neki van igaza: Bottyán nem igazi híve a császárnak.
1703 kora tavaszán Esze Tamás kint járt Lengyelországban Rákóczinál: "A föld népe kész, csak legyen feje". Májusban kuruc szegénylegények zászlót bontottak a Tiszaháton. Júniusban a Beszkidek lejtőjén II. Rákóczi Ferenc bejött a hazába, Bercsényi Miklóssal együtt élére állt a felkelőknek. Várakat vettek meg, városokat hódoltattak, Rákóczi mellé állították a vármegyék nemességét, bementek Erdélybe, elárasztották az egész Duna-Tisza közét. Elfoglalták a bányavárosokat, hiszen ott az ország vagyona.
Bottyán levelet írt Bécsbe - egy nappal azután, hogy Rákóczi bejött a hazába -, hogy küldjön a Haditanács pénzt, ő kész hadsereget toborozni a kurucok ellen. Valóban a kurucok ellen akarna katonákat gyűjteni? Hiszen ekkor még csak az tud a kuruc támadásról, aki beavatott. Augusztusban a Haditanács Bécsbe rendelte Bottyánt, amint visszatért Esztergomba, megkezdte a toborzást. Szűcs János ezredeskapitány leveléből tudjuk, hogy Bottyán ígéretet tett arra, Esztergom kaput nyit a kurucoknak, de ezt nem tette meg, mert Ocskay Lászlónak kellett volna átadni a várost.
Bottyán még húzta-halasztotta néhány napig, hogy Schlick parancsára a császári hadsereghez induljon Zólyom alá. Október végén nyeregbe szállt. Zólyom alatt párviadalra hívta ki Ocskayt, ahol mindketten megsebesültek. A kurucok megkezdték a város ostromát, amely 1703. december 8-án kapitulált. Zólyom várának megadását követően Bottyán parolát adott, sebei gyógyításának ürügyén Esztergomba vonult vissza, hogy megnyissa a várat.
Rákóczinak következő nagy hadműveleti terve a Dunántúl felszabadítása. Ennek a hadjáratnak Bottyán a kulcsembere. Rákóczi már 1703. december 10-én aláírta Bottyán kinevezését, mezei generális főstrázsamester, 10 nap múlva, 20-án a dunántúli hadak generálisának tette meg, de Bottyán még császári ezredesként szolgált Esztergomban! Pozsonyban várta Savoyai Jenő levele, benne 1704. január 2-án új hadsereg szervezési megbízást ad ki a "mindig hűséges" Bottyánnak.
Esze Tamásék úgy szervezték meg a tiszántúli felkelést, hogy a császár toborzólevelével járták a falvakat, de nem a császárnak, hanem maguknak toboroztak. Bottyánnak most Savoyai Jenő toborzólevele és Esterházy Pál nádor felhatalmazása adott jogot és lehetőséget, hogy több dunántúli vármegyében - Esztergom, Veszprém, Sopron, Moson, Komárom, Fejér - hadakat fogadhasson. Az egész Dunántúl végvári hadinépe ismerte, a rácok vajdája, Monaszterly együtt harcolt vele a török ellen. Ki más segíthetné hát Rákóczit, hogy megnyerje a Dunántúlt, megkösse a szövetséget a Dráva menti, Duna melléki rác határőrökkel, mint ő? Ráadásul Bottyán megígérte: hozza Esztergomot. Aki Esztergomot kézben tartja, annak Érsekújváron is könnyebb a dolga.
1704. április 18-án Kuckländer letartóztatta Bottyánt. A Dunántúl felszabadításának nagyszabású tavaszi terve összeomlott. Sorra kihullottak a legfontosabb láncszemek: Esztergom, szövetség a rácokkal.
Bottyán elindult Bécsbe, ahol a halálos ítélet várt rá, de Nyergesújfaluban a jobbágyok és a halászok megmentették az életét. Erőszakkal elragadták oda, ahol lennie kellett a nagy nemzeti szabadságharc idején. 1704. október 11-én lovagolt be Bottyán a szabadságharc vezetőinek főhadiszállására, Selmecbányára.
Rákóczi ismertette Bottyánnal a hadi helyzetet, rábízták Érsekújvár megszerzését. Rákóczi kinevezte a Vágon inneni kerület főparancsnokának. November 16-án kitűzték Rákóczi piros-kék aranyos zászlóját Érsekújvár főkapujára.
Kuckländer, amint tudomást szerzett Bottyán szökéséről, lefoglalta minden vagyonát, de csak ezer tallért talált. Bottyán Érsekújvárra szállíttatta boroshordókban vagyonát és fegyvereit.
1704 késő őszén Bottyán már hadjáratot készített elő a Duna-Tisza közén. A Duna mentét megtisztította kisebb ellenséges csapatoktól, Soltnál sáncokat ásatott, őrséget helyezett el. Bottyán pátenseit a Dunántúlra vitték, ezekben embereket toborzott. Esztergomot ostrom alá vette, de csak a vízivárost tudta megszerezni. Rákóczi át akart kelni a Dunán, így Imsós és Kömlőd között jelölték ki a hadak átkelőhelyét. Bottyán dolga csupán annyi lett volna, hogy a dunántúli oldalon őrködjön ezredével, hogy a budai és a földvári császári őrség meg ne zavarja az építkezést. A híd pontos helye a március 26-i szemleút után dőlt el. La Waire és Saint-Just francia hadmérnökök segítségével Ordas és Paks között, az imsósi kanyarulatnál kijelölte a híd végleges helyét. A hídfő védelméül a paksi Sánchegy Dunakömlődig nyúló északi szárnyát kívánta kiépíteni Bottyán.
Az erődítmény és a híd felállítása elől látszólag már minden akadály elgördült. A valóságban azonban az öreg tábornoknak sok nehézséggel kellett még megküzdenie a késedelmes szállítások és a hadbiztosok hibás rendelkezései miatt. Bottyán első teendője az építkezés biztosítása volt. E célból megrakta a dunai flottáját kipróbált hajdúkkal, új sajkákat szerzett. Ezután kész hidakat faragtatott gerendákból, pallókból, ezeket leeresztette Imsóshoz, a kiszemelt ponthoz. A hidat azután a gyalogság és az ágyúk védelme alatt átvitte a túlsó partra, ahol hozzálátott az erődítések megépítéséhez részint saját, részint a francia hadmérnök tisztek terve alapján.
Az erődítmény három fő részből állt. Egyik volt a bal parti hídfő, a síkságon fekvő úgynevezett "imsósi sánc". A másik, a jobb parti hídfő a kömlődi hegy alján, a parton épült. Ezek védelmére hozták létre az erőd fő részét, a fellegvárat a hegy tetején, amelyet Bottyánról neveztek el. Olyan nagy terjedelműre tervezték, hogy néhány ezer harcos elférjen benne, ezért felépítéséhez huzamosabb idő kellett, pedig több ezer ember állandóan dolgozott rajta. Lakosságuk számarányában nemcsak a közeli dunántúli községek jelöltek ki munkásokat, hanem a Duna-Tisza köziek is, így Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Halas, Kalocsa.
Bottyán a paksi erődítmény munkáival júniusra készült el. Most már megvolt az összeköttetés az Alfölddel és az ott tartózkodó kuruc sereggel.
1705. június 19-én indult el a földvári erődítmény első ostromára, amelyet nem tudott befejezni, mert megindult a német ellentámadás. Esterházy Pál átkelt a paksi hídon, és Soltig vonult vissza. A magára maradt Bottyán bezárkózva készült a vár védelmére. Glöckelsperg június 19-én szárazon és vízen egyaránt megkezdte Bottyán erődítményének ostromát. Bottyán minden részen visszaverte az ellenséget, vízi erejében nagy veszteséget okozott. A császári seregek azonban szívósan kitartottak. Amikor június 20-án bevették a sáncot, Bottyánnak a visszavonulás mellett kellett döntenie. Június 23-án virradóra ágyúit és hadait veszteség nélkül kivonta a várból, azt maga után felgyújtotta, és annak hídjait is felszedve szerencsésen átvonult a Dunán. A sereg azonban az imsósi sáncban nem sokáig tudta tartani magát, így továbbvonult. A katonák a következő hajnalon bosszút álltak a vár elvesztése miatt, visszafoglalták az imsósi sáncot, kardélre hányták az őrséget. A németek felépítették az összelőtt és felgyújtott Bottyán-várat, őrséget hagytak benne és "BudianWar"-nak nevezték el. Bottyán rendbe szedte hadseregét, és november 4-én Földvárnál átkelt a Dunán, melyet egynapos csatával bevett, ezzel elvágta az összeköttetést a budai és a péterváradi császári őrség között. Földvár bevétele után rögtön délnek fordult, és a saját várát is visszafoglalta, melynek védelmét Hellepront János kuruc ezredesre bízta melléje adva 3000 darabontot. Paks tehát ismét a kurucoké lett.
A császári seregek 1706 februárjában újra megkezdték a vár ostromát. A várban a hajdúk mellett sok paksi asszony, gyermek, agg és mindenféle menekült nép tartózkodott. Az ágyúzásnak a vár nem tudott ellenállni, így Hellepront egy éjszaka csekély veszteséggel kivonult, és egyesült Bottyán seregeivel. A németek a visszafoglalástól tartva a paksi vár védfalait felgyújtották.
Bottyán várának katonai és stratégiai jelentősége ezzel be is fejeződött, jóllehet a császáriak rombolása helyrehozható lett volna. Ezt maga Bottyán állapította meg, amikor 1706 április közepén Saint-Just francia hadmérnökkel bejárták a 105 x 25 öl nagyságú erődítményt. A vár omlatag sáncmaradványait sokáig lehetett látni a vízparton és a víz fölé emelkedő dombon. A legtovább álló alsó részeit végül elnyelte a Duna vize, ebben közrejátszott az is, hogy az egykor tágas Duna-kanyart a XIX. sz. folyamán átvágták. A vár rövid, egyéves története alatt is több fontos eseménynek és ostromnak volt a helyszíne, mint számos régi lovagvár fél évszázad alatt.
1705. november 4-én Bottyán generális Földvárról pátenst küldött Dunántúl népeihez: keljenek fel, esküdjenek hűséget az új Magyarországnak. Ezt követően megindította a hadjáratát. Dunántúl kulcsa a várakban volt, amelyeket a Haditanács alaposan felszerelt. Bottyánnak nincsenek faltörő ágyúi, tüzérsége sem erős, hadi népe pedig elég kevés. Ezredeskapitányai jórészt dunántúliak, de Béri Balogh Ádám, Szekeres István, Hellepront János lovasezredeiben csak néhány száz fegyveres szolgált. Gyalogsága még kevesebb. Katonáit jól ellátta ruhával, fizetéssel; élelmezőbiztosokat, szekér- és szállásmestereket jelölt ki előre, és kiszabta a hadgyűjtő kerületeket is. Nagyon alaposan előkészítette ezt a hadjáratot. Nemcsak fegyveres harc várt rá, hanem vissza kellett adnia a lakosság hitét és lelki nyugalmát. Bottyán még Kecskeméten készülődött, amikor titkos megbízottai már a dunántúli utakat járták. Elsőnek véres ostrommal bevette a Dunántúl egyik legfontosabb várát, Simontornyát, majd tatai vitézek segítségével Tatára is kitűzte Rákóczi zászlaját. Közben százan és százan iratkoztak be zászlói alá, annak ellenére, hogy nem tűrte a szökést, prédálást; büntetett, akasztott.
Valahol Seregélyes táján egy szegény jobbágyasszony így sóhajtott utána: "Jótevő János". Azután már csak így emlegették. Pápa tornyára is kitűzte a kuruc zászlót, ekkor ő is megsebesült. Hat hét múlva egy egész országrész szabadult fel. Sopron és Győr várát ostromzárral körülvette, Esztergom városát állandóan őriztette. Simontornyától Kapuvárig minden várban kuruc őrség figyelt. 1706 áprilisában fegyverszünetet hirdettek. Ekkor parancsnoksága alatt 14 ezred szolgált, főleg Komárom, Esztergom, Zala, Somogy és Vas megyeiek.
Bottyánt katonái csak úgy emlegették: Tigris apánk, Bottyán apó. A fegyverszünet hatására Bottyán belovagolt Esztergomba, ahol felesége haldoklott, mert Kuckländer börtönében súlyosan megbetegedett. Később Bottyán végigjárta birtokait. Ellenségei azt mondták rá, hogy zsugori, pedig csak gondos gazda volt. Majorságot tartott, elszámoltatta a tiszttartóit.
Bottyán régi vágya teljesült, amikor Rákóczi szeptember 13-án ostrom alá vette Esztergomot. Kuckländer kapitány szabad elvonulás fejében feladta a várat. Esztergomért Bottyán súlyos harcokat vívott Starhemberg Guidó nyolcezer főnyi felmentő seregével. Lett volna mit elszámolnia Kuckländerrel: a börtönt és felesége halálát. Mégis fejet hajtott a háború törvényei s Rákóczi parancsa előtt.
Amíg Bottyán bátorkeszi kastélyában betegen feküdt, addig a kurucok leszorultak Pápa vidékére. Rákóczi jól tudta, egyetlen ember mentheti csak meg a Dunántúlt, így 1706. november 14-én parancsot adott Bottyánnak: "menjen át azon földnek bátorítására, és ott igaz hazafisága szerint igyekezzék szándékunkat nemzetséges ügyünk javára előmozdítani".
Bottyán nekilátott rendet teremteni. Ekkor tízezer fegyverest számolhatott az ezredekben. A falvaknak kiáltványokat küldött, hogy a haza szabadságán munkálkodjon mindenki. Kevés volt a katonája, így a lovasezredeket kisebb csoportokba osztotta, és rajtaütésszerű portyákat vezetett. A császáriak támadó hadjárata elolvadt, mint a hó. Bottyán a Rábaközig jutott el.
1707 március végén megházasodott bátorkeszi kastélyában gróf Forgách Juliannával, aki más volt, mint a többi főúri kisasszony. Művelt, verselgetett, és ő is megrótta a falvakat pusztító Károlyi Sándort.
Bottyán részt vett 1707 júniusában az ónodi országgyűlésen, ahol kiderült, hogy politikus is ő a javából, Rákóczi egyik legjobb segítője. Eddig is mindent megtett, hogy könnyítsen a szegénységen, s nem habozott börtönbe vetni a sikkasztáson ért nemesi tiszteket. Nem születése, hanem érdeme szerint mérte a vitézek becsületét; a katonák, jobbágyok, polgárok nála mindig pártfogásra leltek. Most az ország nevében parancsolt: a vármegyék nemessége hazáját illető kötelességének tegyen eleget, és vállaljon részt a fegyveres küzdelemben. Vasszigorral próbálta megállítani a rézpénz romlását, ezüstpénzt szedett be a katonák fizetésére. Jól látta Bottyán, hogy az áldatlan helyzeten javítani csak úgy lehet, ha megbontják a nemesség kiváltságait.
Közben a Haditanács mindent megtett, hogy Bottyánt erős dunántúli állásaiból kimozdítsa. Ő azonban újabb területeket szerzett a Lajta vizéig. Hiába minden haditerv, elgondolás, a híres császári generálisok oda mentek, ahova Vak Bottyán akarta. Túlerőben voltak a császáriak, ha a katonaság számát, felszerelését, fegyverzetét nézzük. A jobbágyság, a városi nép azonban Bottyán mellett állt, s ez elegendő, hogy 1707-ben a Dunántúlon Rákóczi kezében legyen minden kezdeményezés. Bottyánt 1708 januárjában kinevezték Érsekújvár kapitányának. Ez azt jelentette, hogy ő volt Trencsén várától a Mátráig terjedő országrész kormányzója.
1708 elején Starhemberg Maximiliant, az új császári főparancsnokot elfogták, és Bottyán elé vitték. A császári katonák torzonborz, részeges, fertelmes alaknak rajzolták Bottyánt, aki azonban megtartotta a tisztességet, lakomát rendezett a főparancsnok legnagyobb meglepetésére.
Bottyánra bízták az egész Vágon inneni vidék védelmét. Szeptemberben Rákóczi magához rendelte, és táborában tartotta. Decemberben Bottyán nagy pecsétes írást kapott József császártól, mely tele volt ígéretekkel: a császári sereg megbecsült tisztje lesz, magas rang és megbecsülés várja. Ő azonban a végvári katonákhoz, jobbágyokhoz, szegénylegényekhez maradt hű, amikor rendületlenül kitartott Rákóczi mellett. Bottyán emberi nagysága és katonai képessége rendkívüli alkalmazkodóképességében mutatkozott meg. Alkalmazkodás a megalkuvások elkerülésére, azért, hogy elveit ne kelljen feladnia. Így maradhatott hű az annyiszor megváltozott viszonyok közepette önmagához és hazájához. A népbe vetette minden bizalmát. Katonáit kisebb csapatokba osztva a felvidéki bányavárosokat környező helységekben helyezte el. A katonák itt már szegénylegény módjára éltek, a környező falvak lakosai közül sokan közéjük álltak. Az ilyen szabadcsapatokban harcoló jobbágyoknak Bottyán adott olyan levelet, amely felszabadította őket a terhek alól.
A Dunántúl 1709 nyarán végnapjait élte. A Duna mentén már pusztított a pestis, százszor több áldozatot szedve, mint a császári fegyverek. Rákóczi is úgy látta, mint Bercsényi - egyedül, aki még segíthet: Bottyán. Ő el is indul augusztus elején Szécsényről ötezer emberével a Duna mellé, s Földvárnál tábort vert. Heister császári generális a túlparton táborozott le, akinek a háta mögött Bottyán kiáltványait hordták szét a falvakban: "legyen készen mindenki, mert hamarosan átmegy, s akkor minden fegyverforgató gyűljön melléje". Bottyán váratlan haditervvel északnak fordult. Serege bámulatos gyorsasággal haladt, mert három nap múlva a Vác feletti császári őrséget verték tönkre. Út közben sokasodott is a hadinép, így hat-hétezer fővel ért augusztus 23-án Selmecbánya alá, amelyet bevett.
1709. szeptember 18-án így írt Bercsényinek a táborból: "Magam beteges állapotban vagyok, úgy, hogy csak az ágyat kell nyomnom, mivel az napokban olyan hirtelen nyavalya ütközött belém, ha nem éltek volna érvágással a borbélyok, talán azonnal meghaltam volna." A halálról mindig csúfolódva írt, mint aki tudta, egy hajszálon függ mindig az élete. Sokáig úgy gondolták, hogy agyhártyagyulladás okozta a halálát, azonban valószínűleg pestis végzett vele. Bercsényi szeptember 27-én tudatta a fejedelemmel: "Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap 8 óra tájban behunyta másik szemét is. " Úgy intézkedett, hogy a pestis miatt ne legyen semmi hadi ceremónia a temetésén. Hűséges vitézei ráfektették kedves törökbársony vánkosára, letakarták kopott kacagányával, és este fáklyák világa mellett csendesen eltemették.
Iskolánkat tiszteletből róla nevezték el.
Molnár Krisztián IV./B osztályos tanuló munkája az iskola 50 éves jubileumi évkönyvéből