Iskolánk először pályázott a Határtalanul! Tanulmányi kirándulások középiskolásoknak program megvalósítására. Ennek keretében 2019. szeptemberében 27 diák és kísérő tanáraik indulhattak el 6 napos kirándulásra Erdélybe.
Reggel 6 órakor indultunk el a várva várt kirándulásra. Első úticélunk Nagyvárad volt, ahol megismerhettük a Bazilika történetét és megcsodálhattuk az épületet belülről is, majd megnéztük a Kanonok sort. Második megállónk Kolozsvár volt, ahol egy nagy városnéző séta keretein belül megtekintettük a Szent Mihály templomot, a Farkas utcát és Mátyás király szülőházát is. Nagyon szép volt minden, az idegenvezetőnk érdekes dolgokat mesélt. További utunk gyönyörű tájakon vezetett keresztül, végül megérkeztünk Torockóra, ahol kétszer kel fel a Nap és elfoglaltuk szállásainkat.
A hosszú, ám jó hangulatú buszutat kipihenve vágtunk neki az eseménydús második napnak. Első úticélunk a Tordai sóbánya volt, ahol lehetőségünk nyílt a visszhangteremben hangosan kiáltozni városunk nevét. Megkóstoltuk a barlangi sót, az óriáskerékről megcsodálhattuk az alattunk elterülő hatalmas mélységet. A bánya fenekén még csónakázásra is nyílt lehetőségünk. Ezután Szovátára folytattuk utunkat, megnéztük jellegzetes nyaralóit. Sajnos fürödni nem tudtunk, de nagy sétát tettünk a Medve-tó partján. Korondon megismerkedtünk a helyi fazekasművészettel és a vásárfiát is be tudtuk szerezni. Az ínyencek még pisztrángot is kóstolhattak.
Harmadik napunk igen izgalmasan, egy traktoros kirándulással indult. Így mentünk fel ugyanis a Madarasi Hargitára, ahol egy kisebb sétát követően már a kopjafáknál voltunk. Elénekeltük a magyar himnuszt, majd mi is kötöttünk nemzeti színű szalagokat a kopjafákra. Nagyon szép idő volt, így megcsodálhattuk a gyönyörű kilátást is. Innen Szejkefürdőre utaztunk tovább. Itt megnéztük Orbán Balázs sírját, ahova 12 székelykapun át vezetett az út. Idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a kapuk történetéről és „a legnagyobb székely” életéről és halála utáni hányattatásairól. Ezután megkóstoltuk a borvízforrást, ami rendkívül kellemetlen benzin szagú és ízű volt. Soha többet! Székelyudvarhelyen megnéztük a szoborparkot és sok fagyit megettünk, míg elfeledtük a borvizet.
Negyedik napunk egy hosszabb utazással kezdődött. Első úticélunk a Békás-szoros volt, ahova legyalogoltunk és közben gyönyörű fotókat készíthettünk. Utána továbbutaztunk a Gyilkos-tóhoz, ahol egy rövid ismertető után szabadprogram keretében csónakázhattunk, megkóstolhattuk a helyi ételkülönlegességeket. Remekül éreztük magunkat! Szállásunkra visszaindulva útba ejtettük a gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus templomot, ahol meghallgattuk a helyi lelkészt. Megdöbbentő volt hallani, hogy a külhoni magyaroknak mennyire fontos a magyarsághoz való tartozásuk!
Az ötödik nap első felét ismét a természetben töltöttük, aminek nagyon örültünk. A Mohos lápnál egy helyi idegenvezető csatlakozott hozzánk, aki elkalauzolt minket a területen. Fogtunk tőzeget és láttunk húsevő virágot is! A Szent Anna-tó partján nagy óvatossággal szabadott sétálni, mert gyakran látnak arra medvét. Lehetett itt is csónakázni és a lábunkat is belógathattuk a vízbe. A fotók készítésekor mellénk szegődött egy cincér, ő lett az osztályunk örökbefogadott állata. Csíkvidék két városában, Csíksomlyón és Csíkszeredán is jártunk, megnéztük a búcsú helyszínét és a Kegytemplomot.
A hatodik napon indultunk el hazafelé. Utunkat kisebb pihenőkkel szakítottuk meg: Fehéregyházán a Petőfi emlékhelynél, Aradon a vértanúk emlékművénél helyeztünk el koszorút. Elfáradva, de rengeteg élménnyel tértünk haza és bármikor szívesen visszamennénk!
